Mountolás és fstab hogyan II.

A fájlrendszer konfigurációs fájl: /etc/fstab

Ez egy sima szövegfájl, amelyben eltárolhatjuk a legkülönbözőbb fájlrendszerkhez az 'alapértelmezett' beállításokat. A rendszer boot-oláskor ennek a fájlnak a tartalmából állapítja meg, hogy melyik és milyen fájlrendszereket kell automatikusan felcsatolnia és melyeket nem. A szövegfájl - mint ahogy azt a neve is sugallja - táblázatként épül fel.

Habár vannak különböző eszközök ezen fájl szerkesztésére, az bármely szövegszerkesztővel szerkeszthető (pl.: vi, mcedit, kwrite stb.) Nézzünk meg itt egy példa '/etc/fstab' fájlt [nincs win* rendszerem, így ezt mindössze példaként állítottam itt össze]:

Eszköz  Csatolási_pont  Fájlrendszer-típus      Csatolási_opciók        Dump    Check
 
/dev/hda2  /            reiserfs                defaults                 1       1
/dev/hda6  /home        reiserfs                defaults                 1       2 
/dev/hda5  swap         swap                    defaults                 0       0 
/dev/fd0   /mnt/floppy  auto                    noauto,owner,users       0       0 
/dev/cdrom  /mnt/cdrom  iso9660                 noauto,ro,owner,users    0       0
/dev/hda7  /mnt/win0    vfat                    noauto,users,rw,uid=500  0       0 
/dev/hda1  /mnt/win1    vfat                    noauto,users,ro          0       0 
proc       /proc        proc                    defaults                 0       0 

A táblázat oszlopait kiegészítettem magyarázó címekkel, vegyük most ezeket egyenként sorra: Az ELSŐ oszlopban azok az eszközök vannak amelyeken a fájlrendszerek lehetnek. Mint ahogy látható, az fstab fájlban nem csak a CD-ROM és a floppy meghajtók vannak felsorolva; ezen a példabeli számítógépen linux és windows rendszerek is üzemelnek, így több merevlemez-partíció vált szükségessé. Megyjegyzendő ebben a listában a 'proc', ami valójában nem eszköznév és a '/proc' könyvtárban lévő fájlok sem találhatók meg a merevlemezen; azokat a rendszer generálja abból a célból, hogy sajátmagának információt szolgáltasson önnmagáról. Ezen a különlegességen kívül az összes többi bejegyzés elég könnyen érthető szabályok szerint épül fel. A MÁSODIK oszlopban azok a helyek lettek megnevezve, ahol a fájlrendszereknek a könyvtárfán meg kell jelenniük (Emlékezzünk arra, hogy ezeknek a könyvtáraknak már létezniük kell a merevlemezen, különben a felcsatolási művelet egy hibaüzenettel meg fog szakadni.) A partíciók között - a csatolási pont szempontjából - az egyetlen kívétel a "swap"; ezt a merevlemez-partíciót a rendszer virtuális memóriaként használja abban az esetben, ha a fizikális memóriában nincs elegendő hely a futó programok számára. A "swap" valójában nincsen sehová felcsatolva a virtuális fájlrendszerben. (Ne is kíséreljük meg felcsatolni sehová! Hagyjuk úgy ahogy van!) A HARMADIK oszlopban azon fájlrendszer-típusok vannak megnevezve, amelyek az első oszlopban lévő eszközökön találhatóak. A "reiserfs" ebben az esetben a linux saját fájlrendszere; láthajuk, hogy példánkban a gyökérkönyvtár (/) és a felhasználók szülő-könyvtára (/home) ilyen típusú. Van néhány "vfat" fájlrendszer is, amely a Windows és Linux rendszerek közötti fájlcserék lehetőségét szolgálja. A CD-ROM-ok és DVD-k fájlrendszerének típusa minden esetben 'iso9660'. A 'proc' és 'swap' fájlrendszerek különleges esetek, mint ahogy azt a fentiekben is írtam. A NEGYEDIK oszlop az egymástól vesszővel (szóköz nélkül!) elválasztott felcsatolási opciókat tartalmazza. (Az összes felcsatolási opció megismeréséhez elolvashatjuk a mount kézikönyv oldalát, amelyhez a parancssorba ennyit kell beírnunk: man mount). Ebben a példafájlban a legáltalánosabban használt mount opciókat mutattam be. A 'defaults' többnyire megfelelő olyan fájlrendszerekhez, amelyeket boot-olás közben kell felcsatolni, azonban az eltávolítható médiákhoz (CD-ROM, DVD stb.) ajánlatos a 'noauto'-t használni annak az érdekében, hogy a rendszer a boot-kor ne próbálja meg azokat automatikusan mount-olni. Alapértelmezettként a felhasználók nem csatolhatnak fel fájlrendszereket, ennek az engedélyezéséhez az opciókhoz hozzá kell adni még a 'users'-t is. A felhasználók felcsatolási engedélyének alapértelmezése 'ro,noexec', ami azt jelenti, hogy a fájlrendszer csak olvasható a felhasználó számára és onnan semmilyen progarmot nem lehet futtatni. A teljes hozzáféréshez így itt még megadhatjuk az 'rw,exec' ('írás-olvasás,futtatás')opciókat is. Az 'uid=' opció csak vfat és msdos fájlrendszerekhez használatos; mivel ezekben a fájlrendszerekben nem tárolnak tulajdonosi információkat, így ezzel az opcióval közöljük a rendszerrel, hogy ki lesz a tulajdonos. Ezen opció megadása nélkül a fájlrendszer mindíg annak a tulajdonába kerülne aki felcsatolta (automatikus felcsatolás esetén pedig a 'root' tulajdona lenne.) Az ÖTÖDIK oszlopot a dump parancs használja annak a megállapításához, hogy miről kell backup-ot készíteni (1 = készíts backup-ot, 2 = ne készíts backup-ot). A HATODIK oszlopot az fsck használja annak a megállapítására, hogy a rendszer bootolásakor melyik fájlrendszerekben keressen hibákat és milyen sorrendben. A '0' érték azt jelenti, hogy a fájlrendszer nem lesz automatikusan ellenőrizve (pl.: a floppy-kat és CD-ROM-okat nem lenne logikus ellenőrizni). A gyökésrpartíció számára az '1' értéket, a többi partíció számára pedig a '2' értéket szükséges megadni. Persze ha valamilyen más - az fstab beállításoktól eltérő - eszköz kerül a kezünkbe, akkor azt továbbra is akár parancssoron is mountolhatjuk ('root'-ként), hiszen nem mindíg indokolt az alklamilag hozzánk került eszköz egy-két felcsatolásához konfigurációt írni. kris *_^O^_* Budapest, 2005. július 23.